Debreceni Moly Klub

Kivételesen rendes asszony voltam és sütéssel és pizzával készültem az immár harmadik alkalommal megrendezésre kerülő JAKra. Szégyellem bevallani, de nem olvastam a könyvet. Vagyis olvastam, csak a távoli múltban. Viszont megnyugtatott a tudat, hogy a résztvevők közül senkinek sem sikerült átrágnia magát Emmán. Az egyetlen hős, krlany, aki olvasta, nem tudott megjelenni. Mivel a forralt bor legyártása elmaradt, így a nagy zabálás után rögtön a lovak közé csaptunk. Olvasatlanságból kifolyóan elég csapnivalóan szerepeltünk a vízkérdéseken, bár volt, aki egészen apró részleteket is meg tudott jegyezni. A nap poénja Bogitól származott, aki mindig üde színfoltja találkozóinknak. Mint tudjátok Emma szeretett házasságszerző szerepében feltűnni, épp ezért a következő kérdés tettem fel: Mit gondoltok a kerítésről? Bogi válasza: hasznos, távol tartja a rablókat. A DMK egyes tagjainak zsebkendőt is be kellett vetni a röhögés által kiváltott könnyhullás ellen. Volt egy későnk is, akinek büntetésből egyedül kellett megoldani a 8 pontos tesztet, fennhangon. Azért pizzát és brownie-t kapott. A teszt után szokás szerint megbeszéltük a jellemeket. Azaz megbeszéltük volna, ha emlékeztünk volna rájuk. Azt est különlegességei közé tartozott, hogy avattunk egy új tagot Boglárka_Madar személyében, aki ért a dugóhúzóhoz, amnaennek is sikerül eljutnia végre hozzánk, de a legnagyobb örömet talán Anibell jelenléte okozta. Ennek tiszteletére két evés és a kvíz között kibeszélősót is tartottunk. Na valljuk be, pletykás népség vagyunk, mint Jane Austen kedves szereplői. Ahogy az lenni szokott a filmre már egészen megfogyatkozott a számunk. De a kis létszám jól szórakozott, hangosan nevettünk, láttunk, hogy Mr. Elton milyen kicsi a cerkája, el is égették végül, és a film végét egészen meghatónak találtuk. Romantikus lelkek vagyunk, hiába.

És a tervek (amiket elteszünk télre, hogy kéne, de aztán mégse), hogy májusban ismét megtartjuk a Jane Austen Könyvklubot. Jó időre való tekintettel piknik keretében. Hozzatok kockás plédet. Elég Meggyőzőek az érveim? Indul a Molyális!

Képek itt.

Szóval a hosszú hétvége vasárnapján Vámospércsről egy kontyos hölgy érkezett irodalmi estet tartani Debrecenbe. Halász Margit. Az esten rajta kívül mesterét, volt irodalomtanárát Dr. Mezeyné Bölöni Juditot láttuk vendégül. Kicsit késve kezdődött az est, ahol molyok és nem molyok is megjelentek a Romkertben.

Én konferáltam, kissé amatőr módon, bemutattam a két főszereplőt, és átadtam a színpadot nekik. Először megemlékeztek a középiskolás évekről, Debrecenről, hiszen ez az a város, ami összeköt minket. A rövid felvezetők után Judit néni mesélt irodalmárokban gazdag családjáról. Tudtátok, hogy Bölöni Gyögy, aki Ady barátja volt és Az igazi Adyt írta, Judit néni nagyapjának testvére volt? Kölcsey Ferenc édesanyja is Bölöni lány volt, ugyanebből a családból, és Bölöni György felesége Itóka maga is írt. A pontos sorrendre nem emlékszem, de valahol itt hangzott el a Sári néni balladája, amit Judit néni élettársa tolmácsolt nekünk. A gépírástanár halála asdf jklé-k közé szedve. Ha el akarjátok olvasni, itt megtehetitek: www.kulturpont.hu/dl.php?fileid=42

Aztán Margit műveire tértek rá, az írónő elmesélte, hogy későn kezdett írni, gyerekkorában a természet rajongója volt, így olvasás, írás helyett odakünn ténfergett. Ez persze jó alap a vidéken játszódó műveihez, de mellette azért néprajzi lexikonokat is forgat. Ha nem olyan helyszínről ír, amiben őshonos, akkor odaköltözik, arra a helyre egy időre, és beleéli magát a környezetbe, emberekkel köt érdekes ismeretségeket, és persze papírra veti a benyomásokat. És ha már utazás, akkor felmerült Margit legutóbbi útja, ha jól emlékszem Donovaly és a sífutás témája. Azt hiszem itt beszélgettek mások hatásáról egy íróra, Halász Margitra az útleírások közül Petőfi művei tették a legnagyobb benyomást, útjáról a Petőfi jegyzetekben emlékezett meg és fel is olvasta nekünk

Azután tovább beszélgetett a mester és tanítvány, szóba kerültek az első publikációk, a kiadók és azok megválasztása, a borítók szépsége. Margit mesél kik hatották rá, megemlíti Mikszáthot, García Márquezt, és nagy örömömre Tar Sándort is. Irodalmi díjakról is szó esik, abból van Margitnak jó néhány, bár megjegyzi, azzal nem lehet fizetni a boltban, bármily öröm is birtoklásuk. Megint felolvas nekünk, készülő új regényéből a Vidróczki-kódexből (?). Betyár jó regény lesz. Most jöjjön egy amolyan sneak peek a szerző tolmácsolásában

Az est vége felé a szépirodalomról, a mai világban betöltött szerepéről esik szó., az írásról, a készülő új könyvről, határidőkről. Arról, hogy vidéken, a megszokott környezettől távol könnyebb írni. Aztán ismét szóba kerülnek a kiadók az Éneklő folyó borítóját, csodáljuk. Margit az est végén ebből olvas fel.

Nem csak az Éneklő folyó halas borítója érdekes, hanem a Gyöngyhomok fedőlapja is különleges. Hamarosan készül a könyvhöz booktrailer is, Cakó Ferenc közreműködésével, stílszerűen homokanimáció. Alig várjuk. Amíg az elkészül, be kell érnünk az Éneklő folyó videóelőzetésével, ami az est záróakkordja volt.

Ezzel zárult hát a rendhagyó irodalomóra. Megköszöntük a vendégeknek, hogy eljöttek, kifejeztük hálánkat a Romkertnek, hogy színteret adtak az estnek. Szép est volt, én jól éreztem magam. Néhány állókép emlékezetül: itt.

„Eh, mi a név? Mit rózsának hívunk,

Bárhogy nevezzük, éppoly illatos.”

Volt egy könyvek ürügyén régen összejáró névtelen kis csapat itt Debrecenben már régóta, akik 2011. február tizedikén összeültek, hogy aláírják az Alapító Okiratot. Hát azóta van hivatalosan DMK. Ezt azért illett megünnepelni és ezért a főasszony, ismertebb nevén krlany meghirdette az eseményt. Rohadt hideg volt aznap, erősen mínuszban álltak a hőmérők, de ez egyikőnket sem riasztotta vissza attól, hogy kimerészkedjünk a fagyba és sütit tankoljunk magunkba. Az est nem ám csak úgy mezei debreceni molyokból állt. Volt ám díszvendégünk is, kornél érkezett hozzánk, sem az időjárás, sem a Nagyállomást fenyegető bombariadó nem akadályozta meg jöttében. Megint a szép magenta színűre festett Mandula Caféban ütünk össze. Ismét találkoztunk egy eddig ismeretlen mollyal, mazsolafához tegnaptól arcot is tudunk társítani. Röviden összefoglalva rengeteg süti fogyott, nagyrészt szép rózsaszínűek, volt, aki konyakosat is választott. Jöttek a szokásos: na mizu van kérdések, rengeteg röhögés, még csillámpónit is találtunk! Kölcsönadtunk/vettünk könyveket, megkönnyítettünk szerda dolgát annyiban, hogy már nem kell felvilágosítania a lányát, mert a molytalálkozók alkalmával szegény gyereket túlságosan kiműveltünk már a témában. Ezúton is elnézést kérünk. Játszottunk a gyereksarokban fellelhető gyerekjátékokkal, Bogi rajzolt szülinapi tortát és persze krlany nem sokkal később igazi tortát is hozott, mindenki kívánt egyet és elfújtuk az egy szem gyertyánkat. Utána jött a bonyodalom: felvágni! Na az kihívás, megegyezés szerint mindig az okoskodó fél vágta tovább a tortát. Eredmény: különböző méretű, amorf kinézetű édességmócsingok, konyhásnéni stílusban a tányérra csapva. Azért megettük. Finom volt. Bélíz torta.

Sütitől megittasulva indultunk megittasulni. Már nem mindenki, útközben leszakadtak néhányan. Az Inkognítóba estünk be némi folyadékért. Erről a részről, majd tudós kollégám amnaen számol be a napokban, mert én mint öreg rokker, idejekorán elhagytam a fedélzetet. Úgy hallom hajnalig bírták a népek a kocsmában. A kocsmát már csak le kell írnom, mert hivatalosan is kocsmablognak számítok.

Szóval folytatása következik, képek meg itt és krlany képei itt.

Tegnap este megint összeültek az izsapi a debreceni lányok (és fiúk), hogy Jane Austen műveiről beszélgessenek. Persze, ahogy az természetes pletyka és beszélgetés előzte meg a magasröptű irodalmi társalgást. Hozzátartozik a történethez, hogy pocsék házigazdasszony voltam. Elég az hozzá, hogy nem volt időben kész a gofritészta. Aztán nem tudtam mindenkire odafigyelni, tudniillik a gofrit eszkábáltam épp össze (Izolda receptje alapján). Néha elmulasztottam poharat adni a vendégeimnek, az ajtónyitást másokra bíztam, sőt nem átallottam megjegyezni, hogy érezd otthon és szolgáld ki magad. De a legfőbb bűnöm az, hogy nem mutattam be illően a hölgyeket és urakat mindig egymásnak! A másik legnagyobb hibám pedig az, hogy a lakásom befogadóképességét meghaladó embertömeget csődítettem oda, ami önmagában nem baj, de az hogy nem tudtam kezelni a helyzetet, az már más kérdés.
Szóval szép lassan gyűltünk, ismét avattunk két új tagot Merielle és Midoriko személyében.  Miközben sütöttem és krlany keze alatt forrt a bor, csaknem teljessé vált a létszám. Meg is ragadtuk az alkalmat, hogy szétosszuk a Lakatos István (elefes) által megálmodott Debreceni Moly Klub pólókat, és mindenki összeállt egy képpé. És igen volt ott ágy asztal tévé. Aztán nagyon szigorú és kegyetlen voltam. Nekiálltam a kvíz kérdések felolvasásának. De csak azért, mert a feladatlapokat olyan formában nyomtattam ki, hogy mindegyiken rajta volt a megoldás. Újabb fekete pont. Gyártottam kedveskedésképp kissé nyomi Jane Austen könyvjelzőket, amivel megajándékoztam a hölgyeket/urakat. Bár a méretre vágást átpasszoltam egy szakértőnek. Szerda volt a szerencsés, mert a lánya nem átallotta elkottyantani, hogy ehhez nagyon ért. Az ülés témája A klastrom titka volt. Mondjuk már elég sokszor megbeszéltünk, hogy a titok szinte semmi, de klastrom se sok van. A fiatalok nagyon ügyesen vették az akadályokat, és a szereplők jellemének kitárgyalását is igen élveztük. Illetve én nagyon, remélem a többiek is. Aztán jött egy újabb kör forró bor, és némi rágcsa, süteménység, amiből olyan mennyiséget szállítottak a résztvevők, hogy gátrekesztéséhez is használhatom majd.

A társaság nagy része a kérdéseimtől lefáradva eltávozott, így a filmnézés csak kis létszámban valósult meg. Egyébként ne bánja, aki nem várta meg, szerénységem véleménye szerint ritka pocsék adaptációt láthattunk, és amikor álmában a főszereplőt megszexualizálja egy pinty, az még az én kötélidegeimet is megviselte. Ennek ellenére végignéztük és csak néha tettünk gonosz hozzászólásokat. A kobold/tündeképű fickók ugyan nem értek fel az általunk elképzelt férfiideálokhoz, de jót kuncogtunk rajtuk. A férfiak nevében nem nyilatkozom, de szerintem a női szereplők mellbedobással győztek. Aztán még maradt némi elfogyasztani való ital, kellemes muzsika áradt a hangszórókból és csak beszélgettünk. Molymódra. Hát ha nem is hajnalba, de éjszakába nyúló könyvklubot tartottunk. Hát én jól éreztem magam. Ha ti is, akkor gyertek márciusban is. De az Emmát el kell ám olvasni. Vagy legalább a fülszövegét.

Képek a itt és a galéria többi része is frissült.

"Egy hajó vagy, ködben mész,
És közben hosszan dudálsz.
A víz eltűnt egy résen és halak
Habzó tetemén jársz.
Pont vihar van, a szél
Szardellát vág bele az arcodba;
Letörlöd, de a mozdulat
Szerint elfáradtál a harcokba'."

Nem lenne teljes a hétvége krónikája, ha csak a péntek estémről számolnék be, amikor is Halász Margit vendégeskedett Andrássy úti könyvtárban. Az is hozzátartozik a sztorihoz, hogy elugrottam néhány röpke órára meglátogatni a pécsi molyokat. A pécsi molyok igazán kedvesek, még akkor is, ha az előre beharangozott molytalálkozó dombmászásban teljesül ki, és izzadtan és bűzösen érek a dombtetőre. Lefelé azért már könnyebb volt...

"Még biztos te is látod,
Amit én látomásos
Költészetem útján
Íme most eléd tárok."

Szóval meglátogattam a kedves pécsieket, akik elvittek a Tudásközpontba. Ott sikerült megcsodálom a hatalmas könyvtárat, és bizony mondom néktek, ha ott élnék bizony találtam volna kikölcsöznivalót. Aztán a gyerekrészlegben vertünk tanyát, barna puffokon. El is olvastam hamarjában a Russel, a bárány című remekművet. Azért a rajzok jobbak. :) Valamit a Könyvtárbusz nevű létesítménybe is beléphettem. Ha dolgozhatnék máshol, ezt a mozgó könyvbányát biztos az opciók közé sorolnám.

"Mögötted azt látom, hogy ég
Az antarktiszi partvidék,
Följebb megyek, és azt látom, ég
Az egész világ, de az ENSZ-be' még
Gondolkodnak, de Pécs is ég
Szálanként és ez végre döntött,
Segély indult és igen jól jött,
Mikor elküldték a sok-sok vödröt."

Végezetül beültem a pécsi molyaimmal egy szórakozóhelyre. Volt közöttük egy táskacipeléstől megnyomorodott rákenroller  egyed, egy túlzottan fitt, dombmászó, pedagógiai érzékkel megáldott könyvtáros, egy államvizsga drukkban szenvedő soon-to-be-könyvtáros leány, egy bolond, pajzán humorú fogdoktor meg a társa. És annyit nevettem, hogy csoda, hogy a forrócsoki nem jött vissza az orromon. Szép nap volt, napsugaras, mentateával fűszerezve. Kár, hogy olyan hosszú vonatút vezet hozzátok. Azért halkan megjegyzem: Debrecen tárt karokkal vár titeket.

"Szarvasok, égő aganccsal,
Nyuszikkal a hátukon,
Világítják be az estét.
Gitárosok, én nem tudom,
Hogy még mire vártok, itt hát
Szólózzátok szerteszét
A világot, nem kell sok
Neki, egy szomorú szám pont elég."

/Lovasi András szövege/

Hát elég mobil klub vagyunk, gyakran utazunk "külföldre" molyolni. Múlt pénteken is elvágytunk, de nem is olyan távolra, hiszen az Eleven irodalom vendége Halász Margit volt Budapesten, aki megyénk szülötte. Elképesztően közvetlen és kedves nő ült velünk szemben a könyvtárban.
Mesélt a tanyasi világról, a falusiról, a városiról. Hogy megélte mindet és az is kiderült a végletek embere, vagy tanyán elszigetelten élne vagy metropolisban. Mesélt a figuráiról, a Liget világa megelevenedett, és rájöttem meglehetősen valós személyek ihlették a Forgószél figuráit. Nem csak papíron tudja szőni a történeket Halász Margit, a beszélőkéje is nagyon jó. Amikor a nagymamájáról mesélt, aki kávé mellett Mikszáthtal gyógyította a törött falusi lelkeket, akkor ámulva hallgattuk. Fel is olvasott nekünk, a készülő betyáros krónikából, hangos nevetésre késztetve figyelmes közönségét. Valahol itt véget is ért az úgymond hivatalos része az estnek, és miután néhány aláírást begyűjtöttünk, baráti hangulatban beszélgettünk vele tovább. Odafelé a vonaton az Éneklő folyót olvastam, egy molynál töltöttem az éjszakát és be is fejeztem a folyó menti mesét. Azóta is vágyom hallani a társtalan víziszörny énekét.

Aki nem ismeri Halász Margitot, annak ajánlanék egy kis merítenivalót. Olvassatok Halász Margitot, aki már gyerekkorában úgy tudott mesélni, hogy a szomszédok is kölcsönkérték. :)

A fotók Kácsor Zsolt és Kállai Márton munkái. Képek az estről cippo keze munkáját dicsérik: itt.

Megírom az éves összefoglalót. A klubét. Bár már igen régóta összejárunk nem hivatalosan, alapító okiratunk nem volt, erről ez év februárban gondoskodtunk.

Ezt rengeteg esemény követte, jártunk Wass Albert felolvasáson, Debrecent Párizzsá, Skóciává alakítottuk egy este erejéig, hírt adtunk arról, ha más városból jártak nálunk molyok, vagy mi látogattunk meg más városban élő molyokat, néha pedig csak beültünk teázni vagy elugrottunk egymáshoz csakúgy alapon. Idén megint volt törülközőnap Debrecenben, egy molyíró dedikált városunkban, voltunk együtt koncerten, cukrászdában, Tar-túrán, várat mászni, megalakult a debreceni Jane Austen Könyvklub (ismertebb nevén JAK). Igyekeztünk végigkövetni a bloggal az alapító okirat megszületése előtti eseményeket az Ez már történelem rovat keretében. A szeptemberi Merítés egyik rovata velünk foglalkozott. Ellátogattunk a 3. moly szülinapra, sőt egyik tagunk fel is lépett.  És persze összeültünk szokás szerint karácsonyra is, hogy személyesen is boldog ünnepeket kívánjunk a másiknak. Hozzátartozik a dolgokhoz az is, hogy az év elején kapott bélyegző mellé egyik kedves tagunknak köszönhetően névre szóló DMK könyvjelzőt kaptunk, és hamarosan elkészül a DMK póló is. Íme egy kép és némi örömujjongás karc formájában.

Összességében ez egy nagyon jó év volt, bár azért volt néha keserű szájízünk is, de a debreceni molyok nem lankadnak, sőt tovább buzdítják a többi molyt, hogy találkozzanak személyesen is, ha eddig nem tették, és élvezzék az olvasás által megszerzett barátságokat a monitor mögül kikászálódva is. Hiszen mi is azt tesszük, és nagyon élvezzük, szeretjük, és büszkék vagyunk, hogy ilyen jó csapatot alkotunk.
Íme egy képösszeállítás az első debreceni pikniktől napjainkig, ezzel búcsúztatjuk az óévet. Legyen a következő még ennél is jobb!

A DMK Békés, Boldog, Sikerekben Gazdag Új Évet Kíván minden molynak és azoknak, akik olvassák e blogot!

Igazából nem nekem kellene erről beszámolnom, hiszen én töltöttem a legkevesebb időt a karácsonyi partin, de hát én vagyok a DMK fogadott krónikása, s mint olyan, ez az én feladatom.

Ahogy tavaly is, idén is az Incában karácsonyoztunk. Késve érkeztem meg a karácsonyi partira, és mézeskaláccsal fogadtak. Light verses kalácsot sütött mindenkinek, ehetőt. Igazi molyos ajándék. A DMK tagjai amúgy is hajlamosak a az irodalmat étellel/itallal kombinálni. És persze torok nem maradt szárazon, valamint Lengyelországot megjárt molyaink szezámos és csokis Krówkával leptek meg minket. Mi többiek csak szerényen, szalonnacukorral járultunk hozzá az est fényéhez.

Nyilván könyveket cseréltünk, visszakölcsönöztük rég nem látott szeretteinket, én olyan sikeresen, hogy ahogy a visszakapott regénykémet rögtön tovább is adtam. Avattunk egy új tagot: @violina isten hozott a tagjaink között! Bár azt hiszem a mézeskalács mellett az est legnagyobb meglepetése Bogi__ ajándéka volt. Névre szóló DMK könyvjelzőt gyártott nekünk ez az ügyes lány!

Megvolt a szokásos kibeszélő show, nagyon jól éreztem magam. Viszont hamar távoztam, mert vártam a hozzám legközelebb álló molyt haza. Képek itt.

Kívánok az egész DMK nevében minden molynak nagyon boldog, békés karácsonyt!

Hogy melyik a kedvenc karácsonyi könyvem? Egyértelműen a Mezey Katalin által szerkesztett Nagy Karácsonyi Mesekönyv. Elő is vettem a régi viharvert példányomat, és mosolyogva olvasom benne az ajánló sorokat Sok szeretettel karácsonyra anyutól. Huszonegy éve kaptam. Benne van a dátum napra pontosan. És tudjátok mi a vicces? Hogy minden évben előveszem karácsonykor, és nagyon élvezem. Azt mondjátok felnőtt vagyok, ez meg egy mesekönyv? Na és? Egyik legszebb ajándékom volt. És naná, hogy már akkor is moly voltam, nyilván könyvet kértem karácsonyra. Hogy miért jó ez a könyv? A rajzok nagyon kedvesek, szépek a mesék, olvasható Jézus születésének története, vannak benne dalocskák, és az olyan énekes torkú lányoknak, mint én ez pozitívum. Vannak benne sütireceptek, amit anyuval vagy mamámmal kipróbáltunk, készítettem belőle karácsonyfa díszt. Üres budipapírkarikából csodaszépet lehet ám! Szóval molygyerek ennél szebb ajándékról nem is álmodhat, pláne ha olvasás közben a könyvből elkészített fűszeres sütit majszolja, miközben dúdolja a könyv valamelyik karácsonyi dalocskáját. Én a karácsonyban az szeretem, hogy otthon lehetek, családi körben, olvashatok kedvemre egy meleg paplan alatt és a közös zabálások és gyomortúlterhelések úgy összehozzák az embereket. Nos van másik emlékezetes karácsonyi olvasmányom is. Elég tipikus: Fable Szennyből az angyal műve. Nagyapám ajánlásával olvastam, ekkor már kamaszodva, én nem bántam meg. Még most is mosolyogva gondolok a szellemes karácsonyra, de nem ezt a könyvet veszem elő nosztalgiázni minden évben, hanem a nagy Mesekönyvet. Megszállta a blogot az ünnepi hangulat, odaki a hó is esik, hamarosan tudósítok a DMK karácsonyáról, addig pedig jó készülődést kívánok mindenkinek!

Úgy esett reggel Debrecenben, akár a Hollóban, megállíthatatlanul. Kapucnival felszerelkezve védekeztem az eső ellen, miközben baktattam az Állomásra.  Olyan fáradt és jelentéktelen voltam reggel, hogy még a kalauz is átnézett rajtam. Cegléd után beazonosított, mint új felszállót. Mögöttem olvastak, de lusta voltam észlelni. Karinthy füveskönyve kötette le minden gondolatom, na meg a fülesben muzsikáló Porcupine Tree. Hideg lévén és állomásokhoz közeli helyet keresvén a szörnyen zsúfolt vesztend cicicenterben találkoztam Stone és csartak molykartársnővel. Nyár óta nem élveztük egymás társaságát személyesen, épp ezért igen örültünk egymásnak. (*ölel* LOL).

Elsőnek tápanyagot kellett jutattani a szervezetünkbe. Stone és én thai kaját választottunk, ami nem is volt rossz és az igen kedves kiszolgáló személyzet tudott magyarul. Igaz minden, amit mondtak úgy hangzott, hogy tététététi meg ecetititit vagy ilyesmi, de megértettük egymást. Csartak óriási burgert burkolt be. Lemeséltünk nyűgjeinket, majd kávézni vonultunk. A sztárbákszban ittam egy nemfinom kávét és ettem egy kurvadrága nemfinom sütit. Így jártam. Tovább beszéltünk, utólag mindig úgy érzem, hogy ilyenkor be nem áll a pofám. Megvolt a kiskarácsony is. Én voltam csartak molyangyala. Micsoda szerencse olyan embert húzni, aki amúgy is barát! És kaptam könyvet! Mozart életéről! Igazi meglepetés, mert nem volt a kívánságlistámon, így nem is számítottam rá! De hát szeretem Wolfit, szóval nagyon bejövős. Valamint kaptam egy amorf lénykét, aki a keresztségben nem a Lajos, és nem is az Ármándó nevet kapta, hanem Józsi Artúr lett a Bélám és kész. Sütivel és kávéval telten összeszedtük az enyhén másnapos kvzs-t és dö lá vicomte-ot. Együtt indultunk a Lámpagyújtás nevű könyves eseményre.

A két shopacholic, csartak és szerény személyen (én könyvre szakosodtam, kössük ki) természetesen minden kupont és ajándékkönyvet begyűjtött, de a tvájlájtos lufit kihagytuk. A karkötőket is kértük, de kár volt, maximum befőttes guminak használhatók. Észleltük Hegyi Barbarát, aki új könyvét dedikálta. És Lakatos Leventét. Az ő dedikálása előtt kígyó sorok is állhattak volna, de nem. Olyan hamar eltelt a délután. Már mehettünk is haza. Csaknem könnyes búcsút vettük. Mindenki elment "Ezek itt hagytak engem, bazmeg" és egyedül várhattam a vonatot. A szokásos sorokkal zárom. Miért laktok olyan messze???

El sem hiszem. Már három éve üzemel az oldal, ami mostanában elég meghatározó az életemben. Három évet illik megünnepelni, szóval Budapestre utaztunk. Szávitrível indultam útnak, hogy végre eljussak egy molyszülinapra, eddig ez mindig meghiúsult. Ez évben sikerült. Útközben megvitattunk a fél molyt, a kémia rejtelmeit és észleltünk. Zseniálisan odataláltunk az Instantba. Aztán….

Hú szóval sok órát nehéz lenne pontyosan leírni…

Beléptem és Jeffi volt az első, akit kiszúrtam. De rögtön utána bukkantak fel az ismerős arcok Frenki, egy_ember. Az illedelmes Esmeralda a lépcsőn lépdelve, mögötte cseri, aki nagy meglepetésemre ajándékkal lepett meg (köszi itt is). Természetesen könyvet kaptam. Meg begyűjtöttem a szállítandókat Jeffitől és a nyereményemet. (köszi). Illetve kaptam szemeket, gusztákat, lédúsakat. El is rágtuk gyorsában. Kaptam karszalagot, hogy ehessek tortát. Kihúztam Agatha Christie-t és meg kellett találnom a párom. Mármint egy könyvet, amit Agatha írt. Ha megtalálom, kapok könyvjelzőt. Láttam n-t, és mikor felém közeledett elsütöttem a szakállas poént: Nóra jön. Megvolt a Pupi-sztimi csúcstalálkozó, felköszöntöttem a főszerkesztő urat. Bence nyitotta az estét, zsiráfos pólóban, stílszerűen, és kiderült 360 fokban lát, hisz azt mondta, jó körülnézni rajtunk. :)

Aztán keringtem, sugároztam az ikut és Bridgethez méltón megkérdeztem, merre találom a mosdót. Rushdie sajnos nem volt ott. Nem baj volt helyette Molykesztra, két csodás énekessel, és krlany bebizonyította, hogy a rákendroll az nem egy tánc. Kötve hiszem, hogy látta, de villáztunk, sőt Kiss imitáció is volt közben. Cippo hangján felszólalt néhány vers, amit molyok követtek el. Szolgáltam az este állványként, ruhafogasként, kimaradtam a Merítés szerkesztői megbeszélésből, viszont megismertem Inpupu tevét élőben. Ettem tortát, de Agatha regényt sehol sem találtam. Maradtam single lady, és nem találtam a párom. Aztán Jött Juci Schillerrel, szintén magányosan. Mi lettünk a páratlan páros, kézen fogva egymást a zsűri elé járultunk és közöltük, hogy Schiller írta Christie-t. Kaptunk könyvjelzőt, még beszélgettem Anibellel, és még sok másokkal, fel sem tudom sorolni, de még így sem beszéltem talán a társaság felével sem. Ritstől kaptam tuti taxi tippet és húztam el viszonylag korán aludni. Másnap vonat haza. Röviden ennyi. Jól éreztem magam, de azért ha őszinte akarok lenni, én jobb szeretem a kisebb létszámú összejöveteleket, ahol kevesebb emberrel többet beszélhetek. Azért jó volt. Boldog harmadik szülinapot!

Hát olyan lelkes voltam, amikor a budapesti molyok elindították ezt az eseményt! És sajnos soha nem tudtam eljutni egy eseményre sem. Már a győri kihelyezett Jane Austen tagozat óta forrongott a fejemben a gondolat, hogy Debrecenben is meg kell csinálni. Ezért hát megcsináltunk. Jane Austen Könyvklub. Éljen a JAK! A bejegyzés címe Norintól származik. Rögtön beléptekor közölte, hogy talán még soha nem olvasott olyan könyvet, amiben ennyi érdekes és manapság nem használatos kifejezés szerepel, mint az illendőség és hajlandóság. Nem átallotta ezt a két szót a beszélő könyvjelzőmre is rámondani.

De  ne rohanjunk előre. Kezdjük az elején. Munkából hazarohanván nekiláttam salepet készíteni. Aki nem tudná mi az, egy kis segítség. Zizitől kaptam ajándékba, ezúton is köszönöm. Szóval a salep elég furán sikerült, legközelebb okosabban fogom csinálni, mert első ránézésre úgy nézett ki, mint a Mucilago methylcellulosi, ami testvérek közt szólva is úgy fest, akár a takony. Szóval az este egyik forró itala nem éppen a legszebb állapotát mutatta, amikor megérkeztek első vendégeim, az elképesztően pontos krlany és hű fegyverhordozója PozAko. Ekkor már hárman tüsténkedtük a gáztűzhely mellett, ők a forralással tették a bort ihatóvá. Aztán szépen lassan befutott entropic, Szávitrí, Light, Norin és Barnus. Igen, két fiú is jelen volt, bár meg kell mondjam erősen hanyagolták az olvasást. Lélekben aenima is velünk volt. Az est első harmada a konyhában telt. Bemelegítésként elfogyasztottuk Light sós sütijét, rengeteg rágcsát, és forraltuk a bort. Közben persze még szóba se jött szegény Jane, magunkról beszéltünk és pletykáltunk a molyról, a merítésről és közben merítettünk néhány merőkanállal a borocskából. Meg a bátor jelentkezők megkóstolták a salepet. Nyilván a lányok voltak bátrak, a két pasas nyúlbéla. A végeredmény lehangoló: olyan, mint a tejberizs, csak italban. Hehe. A még bátrabbak a tiramisumat is megkóstolták. És még élnek.

Nagy nehezen sikerült a konyhából beterelnem a népeket a szobába, és kezdődött a komoly rész. A téma: Értelem és érzelem. A kezükbe nyomtam a Jane Austen kvízt. A tesztkérdések nagy részére tipp-hopp alapján válaszoltunk, ebben Barnus a király, de egészen szórakoztató volt, aztán PozAko felolvasta a néhány kifejtős kérdést (elképesztő kommentárokkal), ami alapján végigmentünk a jellemeken és a regény történésein. Igen érdekes és különböző meglátásaink voltak a könyvről. A hardcore rajongói megjegyzésektől kezdve olyan beszólás is volt, hogy minden szereplő hülye. Mégis olyan békésen beszéltük meg, ettől volt színes az este. Bürök is befutott, és halált megvető bátorsággal megkóstolta a salepet. Meg hozott muffint. Én élveztem, és legalább egy molyt tudok, aki szintén. Ekkor jött a nagy válság. Elfogyott a forralt bor. Krlany kivonult, akár Zrínyi. A konyhába. És alkotott. Közben megint lazultunk kicsit, magánéleti beszélgetések formájában. Volt, aki megcsodálta a polcom, és mivel kivételesen nagyképű hangulatban voltam, büszkén kihúztam magam mellette. Néhány könyv gazdára talált közben, kölcsön és végleges értelemben is. Míg a bor forrt, szóban megszerveztük a karácsonyi partit, megbeszéltük a következő JAK időpontját és az elolvasandó könyvet. A hamvas ifjúság hamar eltávozott, emlékül csak némi madárszar maradt utánuk az ágyamon. Viszont emlékül ők is vihettek haza valamit. JAK emléklappal próbáltam kedveskedi a résztvevőknek.

Harmadik felvonás. Friss, gőzölgő borral, szotyival és egyéb hizlaló szerekkel megpakolva ültünk le a széles vászon elé. Emma Thompson forgatókönyve alapján készült filmadaptációt választottam a lehetőségek közül. Mert szerintem zseniális, mind a forgatókönyv, mind Ang Lee rendezése, és a szereplőválasztás is tökéletes, ahogy a kosztümök is. Úgy vettem észre a filmet mindenki élvezte. Mrs. Jennings egészen megkapóan jó volt, és ujjongtunk Dr. House Mr. Palmer felbukkanásakor. Hugh Laurie itt is imádnivalóan goromba. A főszereplő két hölgy és az úriemberek tökéletesen megfeleltek a fejemben kialakult képnek, és azt sem bántam, hogy volt némi változtatás a regény menetéhez képest. Én nagyon jól éreztem magam. Bízom benne, hogy a többiek is. Legközelebb egy hideg téli éjjen találkozunk, hogy kikutassuk a Klastrom titkát. Én pedig maradok őszinte híve továbbra is Miss Austen.

Képek itt by PozAko.

Egy jó program a brit irodalom kedvelőinek:

Könyvkiállítás az utóbbi 5 év brit regényirodalmának legjavából

Megnyitó: 2011. november 8. (kedd) 15.30

A  kiállítást megnyitja: Dr. Bényei Tamás

A Debreceni Egyetem Angol Irodalmi Tanszékének vezetője

Helyszín: Méliusz Juhász Péter Megyei Könyvtár és Művelődési Központ I. emeleti kerengő

Szervezők: British Council, Méliusz Juhász Péter Megyei Könyvtár és Művelődési Központ

A kiállítás megtekinthető 2011. november 8. és november 30. között nyitva tartási időben a nyelvi részlegben.

A Méliusz Juhász Péter Megyei Könyvtár és Művelődési Központ Nyelvi részlegének Gateway UK brit információs pontja ad otthont annak az ingyenesen megtekinthető könyvkiállításnak, amely a kortárs brit regényirodalom népszerű és elismert újdonságait mutatja be. Az idei Budapesti Könyvfesztiválon ezen válogatás képviselte Nagy-Britanniát. A könyvek között egyaránt megtalálható a hagyományos formájú, valamint a képregény, szívmelengető és borzongató történet, drámai és szórakoztató. Lesznek esetleges közfelháborodást keltő írások, és természetesen mindezek között számos díjnyertes alkotás.

A kiállított könyvekből minden korosztály bátran szemezgethet az ízlésének megfelelően. Igazi csemege ez azoknak, akiket érdekel a kortárs brit irodalom, és angol eredetiben szeretnének találkozni a művekkel. Élmény lehet azoknak is, akik nyelvtudásukat, nyelvismeretüket szeretnék fejleszteni vagy egyszerűen csak érdekli őket ez a téma.

Az érdeklődők részt vehetnek egy kvízjátékban is, melynek megfejtési határideje december 1. A nyertes kiléte sorsolás útján dől majd el.

Amadeával karöltve indultam útnak a Carpe Diem teázóban Ronena üdvözlésére. Ronena már nem először tette tiszteletét nálunk, és mint először most is nagyon örültünk neki. Negyed nyolc kötül már szinte mindenki a teázóban ült és mint utólag kiderült ez a moly adatbázisára is jó hatással volt. :D Különböző élettani hatású teák elfogyasztása közepette kipletykáltunk mindent, legfőképp a kihívásokat, a könyveket és persze a molyokat, szóban megszerveztünk a novemberi Jane Austen Könyvklubot, beszéltünk az esedékes molyszülinapi partiról. Elvégeztük a teaszertartásokat képességeinkhez mérten, jól éreztünk magunkat, én még egy agyrázkódást is beszereztem, pedig becsszó, csak teát ittam. Részletesebb beszámolót is írhatnék, de hát ütődötten nehéz emlékeket előhívni.

Viszont meg kell emlékeznünk egy régebbi eseményről is, amikor Ronena, akkor még Patrícia néven városunkba érkezett. Ez még januárban történt, és rengeteg emlék fűződik hozzá. Először is megismertük Patríciát! Másrészt megünnepeltünk Barnus szülinapját, tortával és tűzijátékkal, amit majdnem Traclon egy ujja bánt. Aki nem látta Norin performanszát, az örökre bánhatja, szórakoztató és pajzán előadástól fosztotta meg magát. És arról sem feledkezem meg, hogy volt ott egy molyszerelespár és a szemünk láttára kialakult egy másik is. Tortazabálás, felolvasások és nagy röhögések után pózoltunk a Nagytemplom előtt és mindenki boldogan ment haza a hideg éjszakában. Képek itt.

Ronena kedves, gyere máskor is!

A jak az egy állat igen, de jelen esetben más értelme van. A debreceni molylányok szórakozása olvasásban is kimerül, és egyik kedvencük az örökzöld Jane Austen.

J

ane

A

usten

K

önyvklub.

Gyertek minél többen, lesz süti és innivaló is! Esemény itt.

És akinek játszani van kedve: http://www.strangegirl.com/emma/quiz.php

Melyik főhősnő vagy?

Október 3-án indul az Országos Könyvtári Napok, természetesen Debrecenben is.

A Méliusz Juhász Péter Megyei Könyvtár programjai:

2011-ben október 3-9. között kerül sor az Országos Könyvtári Napok eseményeire az Informatikai és Könyvtári Szövetség szervezésében, a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával. Ezeken a szép őszi napokon olyan rendezvények lesznek, amelyek felhívják a figyelmet arra, milyen alapvető szerepe van a könyvtáraknak a tanulási folyamatokban. A program résztvevőit naponta más-más témakörhöz kapcsolódó kiállítások, beszélgetések, előadások, könyvbemutatók, olvasáshoz kötődő játékok, zenei érdekességek várják. Sor kerül majd a helyi értékek bemutatására éppúgy, mint a települések hagyományainak felidézésére, tanulási technikák megismerésére, a tanulás örömének felfedezésére. Lesz számos pályázat és vetélkedő, játékos foglalkozás, internetes tudáspróba. Válogassanak a bőséges programkínálatból, hozzák magukkal családtagjaikat, ismerőseiket is, fedezzék fel együtt, mit tesznek a könyvtárak a tanulásért!

A Méliusz Juhász Péter Megyei Könyvtár és Művelődési Központ programjaiból:

• 2011. október 4. 16.30: Cívis házak a földben: Debrecen építéstörténeti rétegződése
• 2011. október 4-7. 9.00-12.00: „Net tudomka” - számítógéphasználati ismeretek könyvtárhasználóknak (Részvétel előzetes regisztráció alapján)
• 2011. október 5. 16.30: Kortárs debreceni irodalom. 1. Irodalmi műhelyek Debrecenben
• 2011. október 6. 16.30: Debreceni Tudós Dinasztiák. Tudomány és közélet - A Vekerdy család tegnap és ma
• 2011. október 8. 10 óra: Origamizz velünk!
• 2011. október 8. 10.30: "Pletykás asszonyok; A táncoslábú bárány” - Urbán István és Urbánné Lantos Éva bábosok
• 2011. október 9. 9.00 - 17.00: Hajdú-Bihari múltidézés. Kézműves foglalkozások, bemutatók és kiállítások (Népi ruhakészítő, csuhébaba, gyöngyfűzés, paszomány -, grillázs-, csipke készítés)
• 2011. október 9. 9.00: „Egyszer volt, hol nem volt...” Megyei mesemondó verseny
• 2011. október 9. 10.00: Irodalombarát családok vetélkedője
• 2011. október 9. 14.30: Köszönet az Olvasónak! Jutalomkönyvek átadása
• 2011. október 9. 15.00: A debreceni Nagyvásárban : Hagyományőrző műsor a Pergő együttes előadásában

A Könyvtárak Vasárnapján - A Méliusz egész nap nyitva!

Egész héten féláras beiratkozási lehetőség (október 4-9.)

/ Forrás: http://www.hbmk.hu/rendezvenyek/rendezvenyek.html/

A Debreceni Városi könyvtár, a DE Egyetemi Könyvtár és a Tiszántúli Református Egyházkerületi Kollégiumi Nagykönyvtár is szeretettel várja az érdeklődőket.

Hát a tavalyi év után szinte kötelezőnek éreztem, hogy elmenjek. Ha az embernek van ilyen okos telefonja, amit még a facebookkal is összekötött, akkor az már reggel csiripel, hogy induljon útnak, mert esemény esedékes. Nem győzöm elégszer leírni, lehet, unjátok is már, hogy mennyire megtaláltak engem ezek az írások, hát már csak ezért is kellett ott lennem.

Ismét a Turmixból indultunk, ahogy tavaly is és büszkén mondom, hogy előző évben én voltam az egyetlen moly, de mára háromra duzzadt a számunk, de erről majd később. Üdvözöltem a szervezőket érkeztemkor, vettem egy kávét elképesztően olcsón. Aztán pár úr bemutatkozott, kiderült ők régi munkatársak, még a Medicorból. Ők sztorizgattak Sándorról, miközben megtalált krlany, elfogyasztotta a maradék kávém, egy másik ismerőst - Csillát - is felfedeztünk, de nem a molyról. Giczey Péter rövid bevezetője után Kácsor Zsolt olvasott fel és az egész nagyon 21. századi meg cyberpunkos volt, mert hogy telefonról tette, nyilván okosról. A meghalni nem elejét osztotta meg velünk, régi ismerős sorokat

„Sokan nem is hinnék, én se hittem volna, hogy van olyan idő, mikor az ember csak a halálra gondol, ez most a temetőről jutott eszembe, hogy milyen furcsa lenne vagy lesz majd, ha meghalok, és mondjuk az agyam vagy a lelkem nem hal meg, és fekszem ott az érettségi öltönyömben, amiben eltemettek, mert azóta sincs másik, és nézem a világot. Vagy a lelkem felszáll valahová, lehet a mennyország is, és onnan nézek, és nem kell már törődni semmivel. Persze, ahogy magamat ismerem, egy félóra múlva már pofáznék, hogy nem jól van, nem úgy van, aztán meg megenne a fene, hogy nem szólhatok közbe.”

E szomorú sorokkal indult a Tour de Tar. A Lilla, bocsánat Unplugged felé menet csörgött a telefonom. Nati hívott, a harmadik moly. Én elől mentem, ő hátul, félúton személyesen is összeismerkedtünk. Végigbeszéltük az utat az Unplugged-ig. Amikor mindenki megvette a kis sörét, borát, fröccsét, miazmásást, Simon Béla a Sándor volt főnöke olvasott fel egy 1969-es leveléből, közben pedig fotókat hozott a fiatal Tarról. A képek körbejártak, miközben egy személyes vallomást hallhattunk a 28 éves Sándortól, aki éppen az NDK-ban dolgozott akkor. Aztán mesélték mikor hazajött teljesítményfüzetet vezetett a beosztottakról és azt, hogy az ő novelláiban nem igaz az, hogy a szereplőkkel történő bármi azonosság csak a véletlen műve, sőt nagyon is felismerhetők a figurák, akiket megírt. Meg beszélünk az életkörülményeiről, hogy miket szenvedett. Közben azt gondolom, talán a szenvedés teszi a jó írót-költőt, nem tudom például József Attila akkor is ilyeneket írt volna, ha szép gyerek és felnőttkora van?

Csatlakozott hozzánk Nati férje Zsolt és egy barátjuk Gyula, velük karöltve indultunk a Prémiumba. A kocsma kicsi, alig férünk ennyien. Érdekes kérdést kaptam itt, azt firtatták ilyen fiatalon mit keresek itt. Elmondtam rajongásom történetét, és kicsit dicsekedtem a molyos kihívásommal, meg azzal, hogy augusztusban milyen sokan olvasták A mi utcánkat a molyok közül. Felolvasásidő: Vass Judit olvasott fel. Tar sapkája nélkül. Halász Margit óta ez a felolvasó sipka. Reggel van az írás címe. Arról szól mindenki inni tér be a kocsmába, reggel, ahogy mi is tettük. Nevettünk nagyon, aztán elértünk a Vida sztorijához és mindenki bekomorult, csakúgy, mint a novellában.

Sírva nevetős hangulatom támadt, Tar hibája, így vonultam át Dorottyába. Közben izzadtunk, hónaljunk alatt kezd pisztolytáska kialakulni. Október van. Elseje. 26 fok. Ilyenkor jól csúszik a hideg sör. Egyenesen a pulthoz állok, az én köröm jön. Míg a pultos kimér, krlannyal és Csillával Szakált hallgatjuk. Ő helyi erő és arc.

Kiülünk a napra, napernyő alá. Kriszta fölolvasása jön, akárcsak Judit A mi utcánkból szemezget, de ő Tar sapkájában. Mérő Lajos a címe. Vicces, pajzán történet, amiben kiszámolják Mérő Lajos hány órája nem kufircolt, a Medicoros cimborák összenevetnek, és megjegyzik, felismerték kiről írta Sándor. Ennél az állomásnál csatlakozik Porcsin Zsolt hozzánk. Én közvetve neki köszönhetem a rajongásomat (örök hála), ezt a túra folyamán később el is árulom neki. Aztán felkerül némi politika, meg a német nudista strand, és az hogy azon a bizonyos nyáron mennyire hideg volt. Ezt két ujj között centiméterben jelzik. A hangulat csúcspontra hág, nevetünk. Krlanyt megdicsérik, amiért oly átéléssel olvasott fel.

Feltápászkodunk, ekkor már mindenki kellő üzemanyagot vett magához. Én picit kilógok a sorból, nem mentem ünneplőben, de józanul túrázok. A Paksiba, immár Balszélsőbe sétáltunk. Elhaladtunk a házsor előtt, amiben lakott. A kocsmában péntekenként sörakció van, de ma szombat van, szóval… Egy testvérpár sztoriját hallgattuk meg. Az idősb évfolyamdolgozatot írt Sándor munkásságáról, ehhez kérte kölcsön Tar Ennyi volt című (beszerezhetetlen) művét. Kéziratot kapott. Az írást visszaadta Tarnak, dedikáltatta a Szürke Galambját és kapott egy ötöst. Mesélt az író neki arról, hogy az irodalmi körökkel nem nagyon tartotta a kapcsolatot, miként került „csúnya ember” létére a Magyar Narancs címlapjára. Aztán meghallgatunk még egy sztorit az Ennyi voltról. A könyvről, amit ha nem adnak ki újra, akkor talán sosem lehet az enyém. A testvérpár ifjabb tagja - Vékony Zsolt - emelkedik szólásra. A leghidegebb éjszakából idéz sorokat. Mosolygok azon, hogy eddig minden írást ismertem. Meg az egyik befejező soron is „És ha meghalt, kérdezte Bőrradír, nem is mozog! Eredj már, torkolta le Sallai, ott van a sör előtte, olyankor nem hal meg az ember, még ilyet!” Aztán mégsem nevetett mindenki túl jóízűen, valami keser szállt meg minket. Szakál megjegyzi, igaz is minek örüljünk. Most is ugyanaz a szar van, mint akkor. Ekkor ittas megmondások jöttek, arról, hogy az ember állat, azok közül is a legrosszabb. Búcsúzáskor összefutunk Sándorral, Tar barátjával, aki tavaly a sapkát ajándékozta a túrázóknak. Fotót nem szeretne magáról, de azt ígéri, ha jövőre megtalálja, hoz nekünk egy kéziratot. Tartól. Úgy legyen.

Igen éhesen baktatott a társaság a Tócóskert felé. Közben Kácsor Zsolttól nyúlom le éppen szóban a fotóit, ahogy tavaly is, és bankautomata után is kutatunk. Meglepetésemre rábukkanunk egyre. A Tócós sivatagján átkeltünk, Szakál szakállát ekkor Kóbor János őskori szexisten hajához hasonlítjuk. Bár lehet ő maga hasonlította, tudja fene, az éhségtől nem emlékszem. Mire az Ádámba érünk éhhalál kerülget. Két óra van, dögmeleg. Debrecensárga terítő kerül az asztalunkra – Csilla közben kedvesen megjegyzi, úgy fest, akár a ravatal – és hozzá illő debrecenkék evőeszközt fektetnek elénk.  Mikor már jelezzünk, hogy sürgősen ennék, alacsony vércukorból kifolyólag, meg valamivel az elfogyasztott alkoholt is fel kéne szívni, azt kapjuk válaszul, hogy előbb felolvasás jön. Az Ádám egy kész soproni reklám, alátétet is kapunk. Mi, lányok ülünk a padon Kácsor megörökít minket. Cserébe e-mail címekkel bombázzuk, képlejmolásból kifolyólag.

Péter felolvas egy vagy.hu-s cikket 2002-ből Hangulat címmel, aztán bejelenti, hogy a mi asztalunktól még valakinek fel kell olvasni evés előtt. Nagy vita árán végül Nati húzza a legrövidebbet, aki nem csak olvasni, írni is tud. Tavaly Halász Margitot fedeztem fel Tar-túrán, idén Szeifert Natáliát. Ő a Hesz Jancsit választotta, úgy látszik idén A mi utcánk a sláger. Ebben hangzik el Zizzer kedvenc mondata is „Az isten bassza rád a temetőajtót, hozzál már öt láda sört. Mi vagy te itt, díszvendég?”

Aztán csináltunk egy közös molyfotót, amin olyan szépek vagyunk, mint három új táktor. Végre megérkezik a lecsó. Kapunk hozzá kenyeret. Erős Pistát. Meg tejfölt. Degeszre kajálom magam. Aztán nem sok mindenre vagyunk képesek, nyögünk az étel és ital súlya alatt. Hamar le kell lépnem, azt hiszem, én vagyok az egyik első, aki asztalt bont. Elbúcsúzom mindenkitől és remélem, hogy jövőre is velük együtt lépdelek Sándor nyomán. Nem mentem ünneplőben, de józanon mentem és hazajöttem józanon, de megmámorodva, és mindenképpen ünneplőben.

Képek itt by Kácsor Zsolt és Szabó Krisztina.